Köszönöm, hogy erőt adtál
Köszönöm, hogy vígasztaltál
Köszönöm, hogy segítettél és mindent az utamba vetettél
Köszönöm, hogy elviselhetővé varázsoltad a hétköznapokat
Köszönöm, hogy rosszindulat nélkül írhatom ezeket a szavakat
Köszönöm, hogy a szerencsémért mindent elkövetsz
S ezért más dolgokban, inkább megkövetsz
Köszönöm, hogy elfelejthettem
A szavát mindenki betartja
Köszönöm, hogy mostanában nem csalódtam
Köszönöm, hogy nem engeded úgy szeressek;
Őrült, értelmetlen, felelőtlen
Köszönöm, hogy ismét nem unom az életem
S észre sem vesz már, ki kedves nekem
Köszönöm, hogy néhány kívánságom teljesíted
Köszönöm, hogy képes vagyok elmondani mit érzek
S ha mégis nekikezdenék, végighallgatná az egészet
Köszönöm, hogy valami újat érzek
És nem tudom eldönteni melyik életemet éljem
Köszönöm, hogy a sorok közti szünet sok mindenre megtanított
Köszönöm, hogy ezért többet már nem bánkódok
Köszönöm, hogy visszatértem régi önmagamhoz
És beláttam ennek az egésznek most semmi értelme
Köszönöm, hogy nagyjából megtaláltam a lelki nyugalmam
És mostanában nem vádolom annyit saját magam
