Ha valaki építkezésre adja a fejét és egy jó kőművest, ácsot, víz-, gáz- és fűtésszerelőt, hidegburkolót vagy villanyszerelőt keres, gyorsan szembe találhatja magát azzal a helyzettel, hogy már nem ő válogat a szakemberek között, hanem azok döntik el, kinél szeretnének dolgozni.

Az utóbbi években idáig jutottunk kis hazánkban.

Amivel, alapvetően nem is feltétlenül lenne baj. HA:

• A szakemberek valóban kifogástalan munkát végeznének.
• Betartanák a megállapodást, amit a megbízóval kötöttek.
• A munka nem mindig a „jövő héten” kezdődne és „nemsokára” fejeződne be.
• Az árak nem emelkednének abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy a megbízónak nem egy 20 éves, leharcolt Suzukija van.
• Nem felejtenének el megjelenni mindenféle tájékoztatás nélkül, amikor megjelenik egy jobban fizető ügyfél.

Értem én, hogy az építőipari munka elvégzése nehéz. Nagyon is megértem. Főként azért, mert az elmúlt éveket ezeknek a munkáknak a megtanulásával és elvégzésével töltöttem, a heti 40 órás munkám mellett, előtt, után és a hétvégeken is. A szakemberek helyett. Vannak bizonyos feladatok, amiket egyelőre még nem merek bevállalni, de ez is napról napra változik.

Soha nem gondoltam volna, hogy nekem kell lecsempézni a konyhámat, és most mégis ezt teszem. És lassan bizony akkora gyakorlattal, hogy nincs, aki megmondja melyik felületet burkolta a szakember és melyiket én. Ha megunom a jelenlegi munkahelyemet, komolyan elmegyek burkolónak…vagy kőművesnek…esetleg ácsnak. Miért ne? Most is éppen az ő munkájukat végzem.

És hogy ezt miért teszem? Azért mert egyre kevesebben vannak? Azért mert horribilis összeget kérnek egy olyan munkáért, amit egyesek 3 hónapos OKJ-s tanfolyamon tanultak meg? Azért mert kapkodnak és számomra elfogadhatatlan minőségű munkát adnak ki a kezeik közül? Részben ezért.

De főként azért, mert megbízhatatlanok és olyan mélységekbe kell süllyedjek, ha meg akarom érteni mit miért tesznek, amire nem vagyok képes.

Nem értem miért nem lehet szólni, ha az előre, háromszor leegyeztetett időpontban mégsem tudnak, vagy nem akarnak megjelenni. Persze, bejött egy nagyobb, többet fizető munka semmi gond. Ez mindenkivel előfordul, még velem is a munkahelyen. Ha a főnököm főnöke odaballag hozzám és megkér valamire, nyilván háttérbe helyezem a kollégám által rám sózott feladatot. Amiről, ahogyan illik, tájékoztatom és megállapodunk abba, hogyan tovább. Tényleg olyan bonyolult ez? Aztán, hogy még jobban érezze magát a megrendelő, a telefont véletlenül sem veszik fel. Lerobbant az autó, megy a hasam, Anyukámnak szüksége van rám… ezeket mind, mind megértem, még akkor is, ha csak gyermeteg kifogásként használják őket. Nekem lassan már az igazságra sincs szükségem tőlük, de, hogy úgy oldják meg a problémát, hogy egyszerűen nem veszik fel a telefont? Nevetséges.

Ami szintén a burkolás elvégzésére ösztönöz, az a magatartás, amit megengednek maguknak velem, mint emberi lénnyel szembe. Azzal már meg sem próbálkozom, hogy mint fizető ügyfél, talán hadd kérjem meg arra, hogy a félig megevett sonkás szendvicsét ne a majdnem kész házam padlóján kenje szét, hanem helyezze bele az általam biztosított szemetesbe. Csak feltételezem, hogy otthon sem ezt csinálja, neki sem esne jól, ha az ő otthonában dohányoznának és a csikket a gipszkarton fal mögé dugdosnák be. Úgy látszik, ebben is tévedek.

Fogalmam sincs, hogy ha több lenne a szakember és a megbízó tendereztetné őket, nem pedig fordítva, akkor korrektebbek lennének-e. Csak remélni merem, hogy igen. Mert ha nem, akkor elég szomorú, merre tartunk. Ilyen hozzáállással engem már rég kirúgtak volna a munkahelyemről, ahol nagyjából negyed annyi az órabérem, mint amennyiért például a kőműves segédmunkása dolgozott. Nem értem, hogy bizonyos emberek, ezt miért engedhetik meg maguknak.

És, a legújabb kedvencem, amire már tényleg nem tudom, mit mondjak, az a következő. Megbeszélek valamit a szakemberrel, megállapodunk, szerződést is kötünk (csak tudnám minek??) majd az első adandó alkalommal eltér a megállapodástól. Semmi gond, vígasztalom magam, ő is emberből van, sokat dolgozik, elfelejthet dolgokat. Ezért felhívom a figyelmét a megbeszéltekre, hátha csak az elmúlt 3 órában kiment a fejéből. Mi erre a válasz? Legtöbbször kiabálás, puffogás, és előfordult olyan is, hogy a következő alkalommal meg sem jelent dolgozni. Vajon, mit szólna ehhez az én főnököm?

Nyilván, vannak valahol kedves, udvarias, jól nevelt, korrekt áron, jó minőségű munkát végző szakemberek is. Csak, én nem találom őket. Várom jelentkezésüket!