Eljött ez is, több éves együttélés után a következő szintre lépünk és egy hivatalos dokumentummal is összekötjük az életünket. Egy darabig gondolkodtunk, hogy mennyire is vegyük komolyan ezt az egészet, négyen sétáljunk be valamelyik polgármesteri hivatalba és húsz perc alatt zavarjuk le a dolgot, vagy hívjuk meg az összes rokont, barátot, havert, ismerőst, kedves kollégát egy világraszóló lakodalomba.

Esetleg, rendezzünk valamit a kettő között, a szűk családi és baráti körrel? Természetesen ez utóbbi mellett tettük le a voksunkat mindketten. Tehát, esküvő lesz, lagzi lesz, nagyjából hatvan vendéggel. Mindezt úgy tíz perc alatt döntöttük el, ha minden ilyen gördülékenyen megy, nem lesz itt semmi gond, örvendeztünk. Korai volt, persze.

Hova fér el kényelmesen hatvan vendég?

A meghívottak külföldről és az ország több, egymástól igencsak távol lévő pontjáról érkeznek, tehát olyan helyre lesz szükség, ahol ott is lehet aludni. Illetve ha nem is pont ott, akkor valahol a közelben.

Hol legyen a szertartás? Templomi esküvőre egyikünk nem jogosult, a másik pedig nem ragaszkodik hozzá, így a szertartás polgári lesz. Na de mi menjük az anyakönyvvezetőhöz vagy ő jöjjön hozzánk?

Ha mi megyünk hozzá, akkor a lagzit valahová a közelbe kell szervezni, vagy biztosítani, hogy mindenki kényelmesen eljusson oda. Bérelhetünk egy buszt mindenkinek, vagy kereshetünk olyan helyet, ahol a közelben van elég parkolóhely. Vagy lehetne a polgármesteri hivatal és a lagzi helyszíne között a távolság gyalogtáv is. Csiniruha, tűsarkak, lehet, ezt az opciót jegeljük. Oké, akkor jöjjön inkább hozzánk az anyakönyvvezető, úgy olyan helyet választunk, ami nekünk tetszik.

De, milyen hely tetszik nekünk? Ha nem is életünk legfontosabb napja lesz az, amikor összeházasodunk, de azért ott lesz azon a listán. Eleve, hol szoktak mostanában esküvőt tartani? Bárhol, mint megtudtuk. Jó pénzért, akár a Hadtörténeti Múzeumba is mehetnénk, csak kéne hozzá pár száz vendég.

Szóval, vissza az eredeti, talán legfontosabb kérdéshez: Mi hol szeretnénk tartani az esküvőnket? Nézzünk mélyen magunkba és hangosan mondjuk ki egyszerre, egy, kettő, három…egy kastélyban. Bizony, egy szép, hangulatos kis kastélyban. De, nem olyan nagyon kicsiben, ott maximum húsz-harminc embernek tudnak szállást biztosítani és a legtöbb helyen, a teraszon terítenek hatvan főnek. Az esküvő helyszíne nagyjából megvan, egy közepes vagy nagyobbacska méretű kastély, ahol hatvan ember kényelmesen le tud ülni, vacsorázni, aztán tud táncolni és eltölteni a közelben, vagy ott, egy éjszakát. Ez egyszerű. Legalábbis, elsőre, annak tűnik.

Mi van a nagyobb kastélyokkal, ahol akár százhúsz vendég is elfér? Az nem lenne jó? Talán. De, szeretnénk egy másik párral és az ő rokonságukkal együtt bulizni? Nem, az nem tűnik olyan jó ötletnek. Biztosan nem zavarna ez mindenkit, de mi jobban örülnénk neki, ha az az egy nap, csak rólunk és a szívünkhöz közelállókról szólna. Ilyenek vagyunk, megtehetjük. Tényleg megtehetjük? Nézzünk gyorsan körül.

Közepes méretű kastély, Magyarországon, ami hatvan fő elszállásolására alkalmas. Nini, van is egy pár, nem is olyan kevés. Jó hírek. De, ne feledkezzünk meg az egyik szűk keresztmetszetről, hiszen van nekünk egy cukimuki kutyánk is. Hány helyen fogadják őt is velünk együtt? Nos, kellemes meglepetés, sehol sem szerepel kikötésként, hogy kisállattal nem mehetünk. Csodás!

Találtunk vagy öt kastélyt, ami ideálisnak tűnik, most már csak meg kéne érdeklődnünk, hogy melyik hétvégéjük szabad a számunkra? Vad telefonálgatások után kiderült, hogy ha tavasztól őszig szeretnénk megrendezni az esküvőnket, akkor a legtöbb helyen már csak két év múlva van szabad időpont, illetve lehet előbb is, ha a pár lemondja. Egyik másik kastély akár egy év múlva is tudna fogadni minket. Egy év. Vagy kettő.

Tényleg van olyan, aki vár két évet arra, hogy a nem tudom én melyik kastélyban mondja ki azt a bizonyos igent? Mi minden megtörténhet két év alatt? Mi lesz, ha a menyasszony pont, akkor nyolc hónapos terhes? Vagy a vőlegény eltöri a kezét? Ha az ifjú pár egy év négy hónap múlva külföldre talál költözni? Az elmúlt egy évben minden második jó barátunk itthagyta az országot. Hányan mennek még el az elkövetkező két évben? És mi lesz a nyolcvan, kilencven éves nagymamákkal, dédikkel? Még fittek és elutazgatnak ide-oda, de két év alatt, sajnos, bármi megeshet. Nos, legalább azt most már tudjuk, hogy manapság népszerű dolog kastélyban házasodni.

Biztos, hogy ragaszkodunk a kastélyhoz? Mióta felmerült a lagzi ötlete, a szülők és legközelebbi barátok mindenféle hasznos tanáccsal látnak el minket, ha kértük, ha nem. Igyekszünk a dolog pozitív oldalát nézni, csak a jóindulat vezérli őket és nekünk szeretnének segíteni. Egyik-másik ötletük hallatán talán egy kicsit mintha elbizonytalanodnánk, de nem, csak azért sem hagyjuk magunkat. Viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, mert az esküvőnket a legeslegutolsó fillérig mi álljuk, így alapvetően nem kell belemennünk semmibe, ami nekünk nem száz százalékig szimpatikus. Bele sem merünk gondolni, hogyan választanak helyszínt azok, akik ilyen vagy olyan oknál fogva tiszteletben szeretnék tartani a szülők, nagyszülők vagy más családtagok kívánságát. Rövidre zárva a témát, igen, nagyon, de nagyon ragaszkodunk a kastélyhoz és ezzel nagyjából mindenki egyetért, akinek egyébként adunk a véleményére. Jó úton haladunk.

Mi lenne, ha nem a tavasztól őszig időszakban tartanánk az esküvőnket? Abban az esetben mikor tudnának fogadni minket? Ismét felhívtunk mindenkit és nagyon megdöbbentünk a válaszokon. Késő ősztől kora tavaszig gyakorlatilag bármelyik hétvégéjük szabad. Bármelyik? Úgy értik, hogy ha két vagy három hét múlva betoppannánk hatvanan, akkor tarthatnánk egy ugyanolyan esküvőt, mint amilyet tavasszal csak két év múlva? Nos, ha beszereztünk hozzá mindent, amire szükségük van és az anyakönyvvezetővel is megbeszéltük, amit kell, akkor igen. Döbbenetes. Jó lenne nekünk, ha mondjuk, télen kötnénk össze az életünket? Még szép, hogy jó. Nem teljesen mindegy, hogy tavasz van vagy tél? Ugyanúgy szeretjük egymást télen is, mint tavasszal, ahogyan ősszel és nyáron is. Hozzáteszem, hogy az anyakönyvvezetővel történő első egyeztetés után huszonnyolc napnak kellett eltelnie a házasságkötésig, szóval három héttel később ugyan hivatalosan nem házasodhattunk volna össze, de négy hét, egy nappal később, igen.

A megismerkedésünk története kicsit bonyolultabb, mint azoknak, akik ekkor meg akkor találkoztak, mélyen egymás szemébe néztek és azonnal tudták, hogy megtalálták a lelki társukat, ezért mi az első találkozásunk dátumához sem ragaszkodunk. Szerencsénkre. Az esküvő télen lesz, bármikor, amikor nekünk szimpatikus, és amikor a vendégek is ráérnek. Sejtették, hogy közeleg ez az esemény így nem okoztunk túl nagy meglepetést a bejelentéssel, hogy összeházasodunk. Azzal sem, amikor megkértük őket, hogy válasszák ki több időpont közül a nekik megfelelőt. Sőt, kifejezetten boldogok voltak, hogy az ő véleményük is számít. Senki nem fog lemaradni egy ilyen egyszeri, különleges alkalomról egy előre betervezett műtét, nyaralás, kötelező túlóra, vagy bármi más miatt. Mindenki végignyálazta a határidőnaplóját, akinek van ilyen és néhány nap alatt kiderült, melyik hétvége lenne a legideálisabb. Időpont pipa. Most jöhet a legmegfelelőbb kastély kiválasztása.

 Folyt.köv.