Porból lettünk, s porrá leszünk

De mit ér az ima, ha nincs mögötte Isten

Mit ér, ha nincs ki egyszer, majd egyszer...

Megmondja miért vagyunk itt

Ki megváltoztasson mindent

Ha újra itt az ideje, majd egyszer...

Lehet, hogy mindenkinek el kell mennie

De, talán mi maradhatunk e Földön örök békében

Senki más, csak mi ketten, majd egyszer...

Te velem, én veled, minden nélkül

Kéz a kézben sétálhatunk a fellegekben

S lezuhanunk az égből, vagy sem, majd egyszer...

Eldöntheti más, de én soha

Hozzád tartozhatok-e valaha

Elmehetek-e veled messzebbre is annál, majd egyszer...

Barátságunk, ha össze nem tört

Újra képes legyen arra

Megismételni, csak még egyszer, mi megtörtént, majd egyszer...

Ellenkezni minden ésszerűvel

Szokással, gondolattal, érzelemmel és hittel

Remélni vadul az elképzelhetetlent, majd egyszer...

Magamat adni neked, abból a legtöbbet

Viszonzásul nem kérni semmit

Csak kapni belőled egy nagyon keveset, majd egyszer...

Annyit, mi tőled telik

Mire nem kényszerít senki és semmi

Csak a belső hang hajt és buzdít, majd egyszer...

Nem akarsz többé másnak megfelelni

Magad leszel s bízol bennem

Érzéseim adhatnak értelmet neked, majd egyszer...

Azt, mit nekem nyújtott, hogy létezel

És megadatott, hogy a közeledben legyek

Érezzem, amiért érdemes volt és lesz élni, majd egyszer...

Vége! mondják

Elfeledték!

Nekik sikerült

Érzik, mégis tagadják, hogy fáj

Ott, legbelül

Bíznak benne csak ennyi volt

De nagyon jól tudják, hogy nem

Azt gondolják, azt éreznek, amit csak akarnak

Te tudod, minden hiába

Míg tart, beszélsz róla

S ők állítják: Sikerült!

Feledni, kit szerettek 

Szeretnek...

Tagadni, mit eddig hittek

Hisznek...

Te tudod, minden hiába

Próbálkozol, mégis érzed

Küzdesz vadul, de érte élsz

Csendben vársz, míg elmúlik

Nem úgy, mint ők

Ellenkeznek, de minek?

Te pedig tudomásul veszed.

Vársz

Majd egyszer...

Elmúlik és többé nem hangoztatod

Nem emlegeted, nem híreszteled

Csak véget ér és már nem érzed

Addig csak egy dolgot tehetsz

Némán szereted

Köszönöm, hogy erőt adtál

Köszönöm, hogy vígasztaltál

Köszönöm, hogy segítettél és mindent az utamba vetettél

Köszönöm, hogy elviselhetővé varázsoltad a hétköznapokat

Köszönöm, hogy rosszindulat nélkül írhatom ezeket a szavakat

Köszönöm, hogy a szerencsémért mindent elkövetsz

S ezért más dolgokban, inkább megkövetsz

Köszönöm, hogy elfelejthettem

A szavát mindenki betartja

Köszönöm, hogy mostanában nem csalódtam

Köszönöm, hogy nem engeded úgy szeressek;

Őrült, értelmetlen, felelőtlen

Köszönöm, hogy ismét nem unom az életem

S észre sem vesz már, ki kedves nekem

Köszönöm, hogy néhány kívánságom teljesíted

Köszönöm, hogy képes vagyok elmondani mit érzek

S ha mégis nekikezdenék, végighallgatná az egészet

Köszönöm, hogy valami újat érzek

És nem tudom eldönteni melyik életemet éljem

Köszönöm, hogy a sorok közti szünet sok mindenre megtanított

Köszönöm, hogy ezért többet már nem bánkódok

Köszönöm, hogy visszatértem régi önmagamhoz

És beláttam ennek az egésznek most semmi értelme

Köszönöm, hogy nagyjából megtaláltam a lelki nyugalmam

És mostanában nem vádolom annyit saját magam

I do not trust any of them

I could never do

I hurt them as long as my feelings for them were killed

By now I realized

I'm the only one who cannot be trusted

Never could be

I expect each to do what I would

Ignoring the fact that - unlike me - they might be able to love me

Yet I don't trust any of them

I'll never be able to

'Cause I know we are all alike

And I am one who cannot be trusted

Milyen szép volt és milyen érdekes

Minden mozdulata tökéletes

Mikor leült mellém könnyedén

Csak szótlanul ültem az út szélén

Mikor az óra elüti a tizenegyet

S az udvaron macskák veszekednek

Akkor szállnak felém oly gondolatok

Hogy e világon mily egyedül is vagyok

Gondoltak rám sokszor

De ki tudja hányan

Time goes by

I manage to move on and forget about the guy I loved for more than six years

Then BANG! suddenly there is a new song

A new life-like melody to follow

Fuck it! These new feelings hurt, too!

What's the use if I keep on suffering?

Hoping he might call today

If I look into the mirror thinking: God! Do I need to look better than this, or what!

If I'm walking up and down seeing nothing but his face

Hearing nothing but his voice

If I'm not sure of myself again

and fear he won't love me, he can't

If I'm praying to the Guy up there: please make him accept me the way I am

If I'm sitting crying just because he might not feel the same

If I'm getting hysterical every time it's not him sending me a message

What's the point in loving someone real if he is just as far away as the perfect guy in my pink cloudy dreams?

Why can't I stand up recollect myself and walk away without looking back?

Why can't I feel nothing even though I promised to me

I will never shed a tear for anyone who doesn't deserve it?

Why can't I keep a promise  that simple?

Why?

Why can't I?

Why?

Az éjjel álmot láttam

Azt üzente újra jó lesz minden

Minden, amire vágytam, enyém lehet

Amik eddig csak a fantáziámban éltek, valóra válnak

Szép lesz az élet, pont ahogyan elképzeltem

Hosszú harcok után, csekélyke áldozat árán

Majd egyszer azok a karok engem ölelnek

És a szomorú szempár, szerelmesen rám mered

Egy érzés, ami mindig megújul

Egy szempár, ami mindig kitisztul

Az élet egyszer úgyis elmúlik

Majd egyszer, valaki újra meghódít

Várni és remélni

Ez bölcs dolog?

Remények nélkül élni

Ezt már unod

Nap mint nap úgy kelni, aznap sem történik semmi

Úgy lefeküdni, hogy este szebbet álmodsz

S ettől megrémülni

Mint vékony üvegfal

Mely egy sikolyra összeroppan

Oly szilárd a határ

Gyűlölet és szeretet között

Oly erős a kötelék

Ami összetart vagy elszakít