Egy közepes méretű kastélyban, ez már fix.

Mégis, mennyibe kerülhet manapság egy polgári szertartás és egy lagzi, a hatvanfős vendégsereg elszállásolásával egy ilyen helyen? A válasz egyszerű is meg nem is, röviden így hangzik: változó.

1. számú kastély

Először a lakóhelyünkhöz legközelebb lévő kastélyba látogattunk el, hogy megbeszéljük az egyéb részleteket és a piszkos anyagiakat. Úgy hallottuk a környéken szinte mindenki ott tartja az esküvőjét, azonnal gondoltuk, ez biztosan egy kiváló hely lehet. Sokcsillagos kastélyszálló, nemrég felújítva, hatalmas parkkal, tökéletesen hangzik. Mi több kellhet ennél egy egyszerű halandónak? Nos, mint kiderült, akár bármi más is. Például, hogy olyan legyen az esküvője, amilyent ő szeretne, nem pedig olyan, amilyent a rendezvényszervező kislánykorában saját magának megálmodott.

Az esküvőszervező gondolatától alapvetően nem zárkóztunk el, az esküvős sorozatokban is olyan ügyesen végzik a dolgukat és legtöbbször a vőlegényt sem szeretik el a menyasszonytól. A problémánk, egyértelműen, azzal a bizonyos szervezővel volt, aki a listánk első helyén szereplő kastélyhoz tartozott. Kicsit rugalmatlanok vagyunk, ez igaz, de mit mondjon magáról az a szolgáltató, aki kizárólag hétfőtől péntekig reggel kilenc és délután három között elérhető a munkahelyén? Jól van, egyszer házasodunk, akkor kiveszünk egy fél nap szabit a munkahelyen, hogy egyeztetni tudjunk az esküvőszervezővel, aki nélkül, sajnos, abban a bizonyos kastélyban nem tarthatunk esküvőt. Ilyenről sem hallottunk még, de így jár az, aki még kezdő valamilyen témában.

Tehát, péntek délután kettőkor megérkeztünk a kastélyba, ahol végül a recepciós vezetett körbe minket, mert a szervezőnek nagyon fontos elfoglaltsága akadt. Biztosan egy pár vészhelyzetét hárította el, semmi gond, a recepciós hölgy több volt, mint kedves. Az árakról nem nyilatkozhatott, de azt elárulta, hogy igen, ott van terembérleti díj, méghozzá termenként változó.

Három körül találkoztunk a várva várt esküvőszervezővel, aki egyetlen egy kérdést sem tett fel, de kijelentette, hogy ők nagyon rugalmasak, mindenben alkalmazkodnak hozzánk. Majd a kezünkbe nyomta az esküvős prospektust és megkért, hogy vigyük haza, nézzük át és mondjuk meg melyik opciót választottuk. Mi van? És ezt nem lehetett volna telefonon, emailben lerendezni? Nem jöhettünk volna munka után? Esetleg a hétvégén? Mint megtudtuk, a recepciósok ugyanis, null-huszonnégy, bármikor szívesen körbevezetnek minket a kastélyban.

Semmi gond, türelem, megoldjuk ezt is. A prospektust - amit egyébként már megtaláltunk a kastély honlapján és réges régen elolvastunk - elvettük, köszöntük szépen, aztán feltettük a kérdéseinket. Mind az ötvenet. A hölgy a negyediknél sértődött meg és vádolt minket azzal, hogy agresszívak vagyunk és kötözködünk. Jól kezdődik ez az együttműködés, tényleg. Valóban, kukacoskodtunk kicsit, ahogyan ez egy jó mérnökemberhez illik. Sajnáljuk, de a nagyjából négyszáz ezer forintos terembérleti díj nekünk nem kielégítő válasz. Főleg, azok után, hogy a recepciós hölgy elárulta, hogy a rendezvényszervezőnél van a pontos árlista. Melyik terem, mikortól, meddig mennyibe kerül, hogyan alakulnak a kedvezmények, ha több termet is bérlünk? Csak ennyit szerettünk volna tudni, vesztünkre.

Végül kimagyarázkodtuk magunkat, mi, a leendő fizetővendégek, akiknek csak a termek bérléséért nagyjából négyszázezer forintot kellett volna kicsengetniük. Mindegy, jól neveltek minket a szüleink és ennyit amúgy sem ér az egész, továbbléptünk a hölgy kirohanásán. A pontos árajánlatra azóta is várunk, illetve vár majd az, akinek…

A korlátlan italfogyasztásért per fő tizenkétezer forintot kértek, életkorra való tekintet nélkül. Igazuk is van, persze, a két éves másodunokahúgom biztosan annyi sört, meg pezsgőt fogyaszt, mint mondjuk a száz kilós unokatestvérem. Ja, el is felejtettem, pezsgőt, korlátlanul, biztosan nem fogyaszt senki, ha a helyen múlik, az ugyanis nem része az italcsomagnak. De ha gondoljuk, előre kiszámolhatjuk nagyjából mennyi fog fogyni és akkor a hely kedvezményes áron beszerzi. Remek. Honnan és mit jelent a kedvezményes ár? (Azt hiszem ez volt a kérdés, amin teljesen kiakadt a rendezvényszervező, de ha nem is pont ez, akkor valamelyik másik, ami a pezsgőhöz kapcsolódott).

Nos, ő ott és akkor ezt nem tudta megmondani, de később leegyezteti a főpincérrel és akkor tájékoztat mindenről. De hát nem azért beszéltünk meg előre egy időpontot, hogy az ilyen kérdésekre megkapjuk a választ? Nem. Már megint előfeltételeztünk valamit, tévesen. Ez van, elszúrtuk, ezt is. (Egyébként a főpincérrel a rendezvényszervezős egyeztetés után, még aznap találkoztunk és készségesen válaszolt minden kérdésünkre. No komment.) Na, de úgy mégis, csak közelítőleg, árulja már el, hogy mekkora összeggel számoljunk per üveg, kérleltük. Beadta a derekát és megsúgta, hogy náluk nincs top minőségű pezsgő, így akár három- négyezer forintból is kijöhet egy palack. Vettünk egy mély levegőt, elszámoltunk tízig, megköszöntük a kedvességét és haladtunk tovább.

És mi lenne, ha alkoholmentes italcsomagot kérnénk, és mi hoznánk be az alkoholt? Lehet olyant is, nincs ennek semmi akadálya. A csomag így már csak nyolcezer forintba kerül és csupán négyszáz forintos dugódíjat kell fizetnünk a vendégek után. Minden egyes után? Továbbra is beleszámít mindenki, aki tizennyolc éves és egyébként egy komolyabb ellenőrzés során jól meg is büntetnék a helyet azért, amiért kiskorúakat kiszolgál alkohollal? Igen, továbbra is.

Újabb ötlet. Olyant nem lehetne esetleg, hogy minden italt én hozok ezért a négyszáz forintos dugódíjért? Nem. Az csak az alkoholra vonatkozik. Ha minden italt én hoznék, akkor ez a dugódíj (Most komolyan, nem találtak ennek valami jobb nevet, amiből egyből tudja mindenki, hogy miről is van szó?) ezerkettőszáz forint lenne. Aham. Megveszek minden italt, idehozatom, és fejenként kifizettetnek velem ezerkettőszáz forintot. Miért is? Mert azt az italt hűteni kell, kipakolni az asztalokra és felszolgálni. Értem. Nos, akkor ez valójában egy felszolgálási díj. Jól gondoljuk, hogy a pincérek körbejárnak és kihozzák ezeket az italokat? Nem, dehogyis. Hova gondolunk. Az italokat az egyik szobába pakolják ki, aminek a bérleti díját, ha kérjük azt a szobát, ha nem, nekünk kell fizetni. Plusz a dugódíjat, amiben nincs benne a felszolgálás. Most komolyan. Van olyan, aki ezt szemrebbenés nélkül végig tudja hallgatni? Esetleg olyan, aki ilyen feltételek mellett ott házasodik? Van. Nagyon sokan. Talán, ők ismerik a varázsszót, ami véletlenül sem a köszönöm és a kérem. Érdekelne, mi lehet az.

Lépjünk is túl ezen, rettenetes, garasoskodó alakok vagyunk, majd alkalomadtán javítgatunk ezen. Vajon mennyibe kerülhet a vacsora egy főre egy olyan helyen, ahol ilyen olcsón mérik a nem túl jó minőségű pezsgőt? Megtudtuk azt is, iziben. Hét- és tízezer forint között, attól függően milyen ételt választunk. Ez korrektnek tűnt, látva a prospektusban szereplő menüsort, tatár beefsteak-kel, libamájjal, lazaccal, békacombbal és különlegesebbnél különlegesebb ételekkel. De, mégis, hogyan képzeljük el azt a rengeteg féle finomságot? A pincérek egyesével felszolgálják mindet? Esetleg, lesz valahol egy büféasztal ahonnan kedvünkre válogathatunk? Vagy a jól megszokott tálas megoldásról beszélünk, ahol x vendég elé letesznek egy tálat tömve ezekkel a nagyszerű ételekkel? Szigorúan tálas megoldásra vonatkozik ez az ár, a büféasztalos dolog felárral jár, azt pedig verjük ki a fejünkből, hogy ők azért alkalmaznak arra az estére még öt pincért, hogy mindenkihez időben odaérjen az étele.

Végülis, jogos, tényleg nem tűnik olyan egyszerűnek fogásonként ezt a négy-ötféle ételt tálalni. Milyen négyféle ételről beszélünk, kérdezett vissza először a rendezvényszervező. Hát, arról, ami le van írva a prospektusban. Előétel, kettőspont, tatár beefsteak, vessző, libamájkrém kalácson, vessző, kaviár pirítóssal, vessző, grillcsirke tavaszi salátaágyon. Nos, kiderült, hogy mi valamit nagyon félreértettünk, hétezer forintért ugye nem feltételeztük, hogy ennyi féle előételt fognak felszolgálni? Nem, persze. Mertünk volna mást válaszolni. Akkor, mégis hogyan kellett volna értelmeznünk a leírtakat? Úgy, hogy a felsorolt ételekből minden fogásnál választunk egy fajtát. Aha. Nem lehetne úgy, hogy választunk harminc adag ilyent és harminc adag olyant? Nem. Kizárólag egy félét tudnak elkészíteni. Elnézve az árakat és a csillagokat, menne több is, ha szeretnék. Nem szeretnék. És mi van a vegetáriánusokkal? Vagy az ételallergiásokkal? Ők akkor mit fognak enni? Húsmentes ételből volt maximum egyféle, aki meg esetleg nem bírja a tejet és még vegetáriánus is, az felejtse el, hogy a mi lagzinkon jól lakik. Nos, a speciális igényeket tudják teljesíteni, hiszen muszáj nekik. Ha érkezik húsz vegetáriánus, tíz tejallergiás, tíz gluténallergiás és húsz olyan vendég, aki bármit ehet, akkor elkészítenek négyféle ételt, de alapból nem. Ezt bogozza ki valaki.

Mennyibe kerül a szállás? Mégiscsak mi hívtuk meg a vendégeket ilyen messzire, úgy illene, hogy kifizessük a szállásukat. Hatvan fővel a kastély kapacitásának úgy nyolcvan százalékát lefedtük, vajon mekkora kedvezményt adnak a szobák sztenderd árából? Hiszen, ott tartjuk az esküvőnket és rengeteg pénzért kibérelnénk az egész földszintet. Kedvezmény?

Hova gondolunk? A kastély szobáit nem ugyanaz üzemelteti, aki a kastély többi részét, így az, hogy mi épp esküvőzünk a termekben, az a szobákért felelős céget teljesen hidegen hagyja. Kedvezmény nincs, listaár van, húsz- és harmincezer forint per szoba között. Remek.

Milyen egyéb költségekkel kell még számolnunk? Díszítés és széköltöztetés kizárva, mégis csak azért megyünk egy kastélyba, hogy a hely eleve jól nézzen ki. Ja, kellene még egy kis fogadó ital és étel a vendégeknek, hiszen lesz, aki négy órát autózik a kedvünkért. Semmi probléma, kettőezer forintért, fejenként megoldják. Mindenki kap valami üdítőt, négy-öt szem pogácsát és négy-öt szem édes sütit. Apropó, süti. A tortát tényleg behoznánk, azért kell valami dugódíj-szerűséget fizetni? Persze, hogy kell, hogy is ne kéne? Száz forint fejenként, ennyibe fog kerülni ugyanis a helynek a sütis tányérok elmosogatása. Nem lehetne azokat, csak úgy, viccből a vacsora során összekoszolt tányérok mellé bedobni és benyelni azzal a költséggel. Nem. Mi van még? Koccintás a szertartás után, pezsgővel. Na de mégis milyen pezsgővel? Azzal, amit behozunk, dugódíjért vagy azzal, amit mi rendelünk meg, rajtuk keresztül a mit tudom én kitől háromezerért, vagy olyankor előkerül a dugi helyről az a pezsgő, amit egyébként felszolgálnak? Természetesen ez utóbbi, és mindössze hatszáz forintunkba fog kerülni fejenként egy egész pohár pezsgő. De, azt legalább ennyiért felszolgálják a pincérek.

Bármi van még ezen kívül, nem érdekel, adjuk gyorsan össze, hogy hol tartunk. Ruhát még nem vettünk, fotóst, vőfélyt, DJ-t vagy zenekart még nem is szerződtettünk. Az éjféli vacsorát köszönjük, de nem kérjük, igyon mindenki gyümölcslevet helyette. Nem, nem azért nem kérjük, mert kettőezer ötszáz forint fejenként, hanem mert töltött káposztából és húsgombócból tudtunk csak választani. Tehát.

Terembérlés:                400 000,- (kb.)

Szállás:                       750 000,- (kb.)

Fogadóétel és ital:        120 000,-

Vacsora:                      420 000,- (és akkor a legócskább ételeket választottuk)

Ital:                              720 000,- (nem kérünk pezsgőt és nem fizetünk dugódíjat)

Torta:                              6 000,-

Koccintás:                     27 000,- (a gyerekek nem koccintanak, csak nézik a felnőtteket)

Az összesen: 2 443 000,-

Több mint kétmillió forint. Döbbenet.

Köszönjük szépen, ezen még el kell gondolkodnunk.

Folyt. köv.